end user society

Hogyan jussunk be a TIFF-re ingyen?

2008-05-30T14:51:00.004+03:00

A Kolozsvár.info-nak tulajdonába került egy három-jegyes TIFF bérlet. Lehetne például a Tied is!
Részletek és infó itt.

A Transilvania International Film Festival (TIFF) 2008 épp ma kezdődik és június 8-ig tart.
Na?

A WizzAir Kolozsvárra költözik

2007-10-19T15:10:00.000+03:00

November 13-tól a WizzAir Marosvásárhelyről Kolozsvárra költözik. Helyes.
Eszembe jutott, hogy volt már kisebb lázadás is a vásárhelyi reptéren az állandó köd, meg egyéb istencsapása miatt, és - ugye - az ilyen történéseknek állandóan nem ihatja egy légitársaság a levét.

De vajon miért volt Marosvásárhely, in the first place?

Kinek volt hamarabb iPhone-ja? - versiunea română

2007-10-11T19:37:00.001+03:00

Ma délután 5 órakor már a Marketonline.ro is előállt az Arobs Trasilvania Software által már napokkal ezelőtt letudott vagánykodással, miszerint az övék a nagy prömier: iPhone-t árulnak Romániában.

A Marketonline.ro blogján egy barátságtalanul néző nőszemély épp tart is a kezében egy ilyen - az amerikaiakat már teljesen megbolondító - készüléket. A bukaresti webáruház képviselői azt állítják, hogy legálisan importálták a korlátolt mennyiségű terméket, de az Apple romániai képviselete nem ezen a véleményen van. Ennek ellenére viszont meg fogják várni, hogy mit mond erről az Apple Europe.

Az iPhone-mánia szűkebb pátriánkban is elgyűrűzhet, bár az árát nézve ép eszű ember talán még várjon egy kicsit.

Magánnyugdíj és internet marketing

2007-09-30T00:42:00.000+03:00

A hazai magánnyugdíj-kampányok nemrég teljes egészében részükké emelték a Google AdWords által nyújtott lehetőségeket. Mindezt akkora erőbevetéssel tették, hogy az ember azt gondolná: élet-halál harcról van szó.

A célközönség (vagyis a kötelező magánnyugdíj esetében a max. 35 éves alkalmazottak, a fakultatív esetében a max. 45 éves alkalmazottak) egy része valóban hatékonyan becserkészhető kontextuális reklámokkal. Ezt a vágyat tükrözi a következő kép is, mely arról tanúskodik, hogy a "pensii private" szószerkezet nagyon keresett a hirdetésfeladók körében.

Különben erre a szóra/szószerkezetre licitálni azt jelenti, hogy klickenként 0,24 új lejt kell lepengess ahhoz, hogy az első három hirdetés közt megjelenhess.

Mától PayPal send/receive Romániának!

2007-09-29T19:02:00.000+03:00

Kedves feleim, öröm és boldogság Romániában.
A Paypal mától megnyitotta az ellenkező sávot is szerény országunk számára, ezért mától fogadhatsz is pénzt PayPal-on keresztül. Eddig - ugye - csak Te küldhettél külföldre.

Ez a lépés rengeteg új kaput nyit meg a hazai e-kereskedelem előtt.
Érdemes lesz figyelni és kihasználni :)

Anti-kenőpénz 2.0

2007-09-28T20:30:00.000+03:00

Újabb korrupcióellenes kampány indult.
Nemcsak a vizuális elemei megkapóbbak, hanem a mondanivalója is, mely keményebb, mint ami a NuDaSpaga.ro-nak volt anno.

A primaspaga.ro-hoz a "Ne fogadj el kenőpénzt!"-kampány keretén belül két TV-szpot is tartozik, melyeket itt és itt lehet megtekinteni. Vagy a tévében:) Ezen kívül négy rádió-szpot is fut, továbbá bannerek, médiamegjelenések segítenek majd az üzenet kikürtölésében.

A márkaépítés periódusos rendszere

2007-09-26T20:20:00.000+03:00

A branding lassan olyan, mint a foci meg a politika. Mindenki rázza csiklóból a szakvéleményt, és ez természetes is. Szakszerű fogyasztókhoz viszont még szakszerűbb, még kreatívabb szakemberek kellenek, mert másképp mire lenne jó az egész?

Ma találtam ezt a kreatív kis összefoglalót mindazokról az összetevőkről, melyek együttesen a márkaépítést jelentik.

Built by Kolbrener, corporate branding experts

Nézegess spam-szoftvert működés közben

2007-09-25T19:20:00.000+03:00

Mindig furcsállottam, hogy mégis hogyan éri meg a spammereknek ez az egész felhajtás?
A globális email-forgalom jórészét kitevő áradat talán az egyik legkisebb hatékonyságú marketing-eszköz.
Komoly helyről nem jön spam, komolytalan helyről annál inkább. Tehát márkaépítésre sem kimondottam jó. Valakik mégis látnak benne fantáziát, bizonyára megvannak az okaik, no de ne filozófáljak annyit. Inkább nézzétek meg élőben ezt a zseniális borzadályt.
Egy fórum-spammer szoftverről van szó, ami a XRumer-névre hallgat és 450 dollár az ára. Egyéb társai (PMBlaster, Zunker stb.) ugyancsak hatékonyak, bár állítólag ez már a múlt. Vannak sokkal hatékonyabbak is.

Egyéb olvasnivalót itt lelhetsz erről.

Az Oncos szlogenje

2007-09-24T18:32:00.000+03:00

Az Oncos egy kolozsvári illetőségű cég, mely saját szupermarket-hálózatát működteti. Elterjedtek, mert aggresszíven nyomultak és nem lehet elvitatni tőlük azt sem, hogy relative minőségi termékeket forgalmaznak. Mindez igaz. Sok emberben viszont mégis a "tahóság"-szó bukkan fel a tudatalattiból először, az Oncos-ról való asszociáció alkalmával.
Viszont mi köze szlogenjüknek a márkához? Hát a tevékenységükhöz?

(Magyarul "Erő és hűség.")

Egy konferencián hallottam nemrég egy elismert bukaresti branding-szakembertől ugyanezt a kis kérdést, tudniillik ez egy politikai párt szlogenje kellene hogy legyen. Az erő és hűség -szópár nemcsak enyhén célt téveszt, hanem egyenesen a menedzsment egójával kommunikál. A vevők helyett. Nem beszélve arról, hogy milyen egy nietzschei lütyü ez az erő és hűség-párosítás. Az embernek önkéntelenül az juthat eszébe, hogy ezek elnyomják és eltapossák a naív, tyúkeszű célközönséget, vagy pedig egyszerűen csak ellőtték a szlogenező-brainstormingot.
Mondjuk, az is megtörténhetett, hiszen kinek van ideje évekig keresgélni? (-;
Nesze, Amprenta Advertising, itt van 200 euro, dă reply, bagă sloganul în subjectline!

A cég narcizmusára még jellemző az is, hogy a hírlapjuk "OncosMania"-névre hallgat. Ha pedig esetleg honlapjukra sodor az abszolút véletlen, akkor megvakulsz.
Az is lehet viszont, hogy a marketingest a tulajdonosok jól kioktatták arról, hogy milyen sok is ez a 15 év, amióta léteznek, és miccsa erő ez! Miccsa harcok vannak emögött, és milyen kamatozó is volt az a nagy barátság a néhai polgármesterrel. Emberünk pedig megijedt és azóta ezt az arrogáns énképet szajkózza.

eJobs.ro a tévében

2007-09-20T19:01:00.000+03:00

Aki már keresett úgy munkát, hogy valamenyik nagy hazai, erre szakosodott szájtot használta, az talán láthatta, hogy az eJobs.ro, bár felhasználóbarátságban a BestJobs.ro-n alulmarad, azért mégis valahogy jöbban műkszik.
Valami 200 ezer önéletrajzzal több van az adatbázisában is, de mindez nem volt elég. Most hogy a Tiger Global Management -nevű amerikai befektetési alap felvásárolta, el akarnak húzni brandileg is. Végleg.

A következő LeoBurnett- szpot által az eJobs.ro megszokott szegmensének határain akar tullépni.

A nagy dotcom-halálozások is azonnal eszembe jutottak erről az - interneten tevékenykedő vállalkozások esetében szokatlan - váltásról, dehát itt már nem a márkaépítés lépése következik, hanem a nagytömegek figyelmének megszerzése. Ennek érdekében pedig épp a mainstream-média ajtaján kell kopogtatni.

Na ki nem ügynök még?

2007-09-19T13:36:00.000+03:00

Alábbi snapshot a ma reggeli munkaajánlatos feed-ről készült. (Bestjobs.ro)
Mint láthatjátok, soook-sok nyugdíj-ügynököt keresnek. Nagyon sokat! :)

Mindez annak tudtató be, hogy azon brókerek, akik csapatépítenek, csak most kaptak igazán vérszemet, hiszen a direktmarketing-eszközöket (flyer-ek, szórólapok, naptárak stb) a legtöbb nyugdíj-alap ezen a héten kezdte kézbesíteni.

Ilyen ez.
(-:

A magán-nyugdíjad most

2007-09-18T17:54:00.000+03:00

Egy társadalmi eseménynek lehetünk szemtanúi, részesei, alanyai. Három hónapig gyakran hallunk majd a magán-nyugdíjunkról, mely épp csak ránk vár abban a bizonyos távoljövőbeli időintervallumban, amikor megtudhatjuk, mennyire döntöttünk bölcsen, évtizedekkel azelőtt.

"Ez a plakát holnap is itt lesz. De Te itt leszel?" - hirdeti egy AVIVA-óriásposzter. Ehhez hasonló és ennél is keményebb üzenetű élményekben lesz még részünk, sőt, jönnek majd rokonaink, ismerőseink, akik ennek-annak kötik a szerződéseket és mi - talán - kicsit fel is fogjuk izgatni magunk a nyomulás, puhatolózás miatt. Az ügynökösdi intimitásérzékeny kelet-európai lelkünknek amúgy sem hizeleg annyira, de ez itt most valami más. Nincs sok választásunk. Meg kell kötni, na. Ezért nem is lehet a klasszikus ügynöki módszerekkel közelíteni a jövő nyugdíjasához. Talán most az egyszer fontosabb megérteni a rendszert, mint válogatni.

Még erről fogok írni, mert hosszú mese, de első látásra az AVIVA a legfelkészültebb úgy marketingileg, mint másképp. Jóval a középmezőny alatt van a BT Aegon, akik még két héttel ezelőtt szakembert kerestek, aki elvezethetné a kampányt. Ők későn kezdték, de még nincs sokminden veszve számukra sem.

Te már megkötötted?

Not another RATUC-történet

2007-09-17T18:35:00.000+03:00

Bár nem kell nagyon összekínozzam magam ahhoz, hogy gonosz legyek a kolozsvári tömegközlekedési hatósággal, a RATUC-kal szemben, de mint a kolozsvári tömegközlekedés egyik end userje, a magam szerény módján én is kiengedném ezennel a gőzt.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy csak egy széleskörű lejáratási kampánnyal együtt megejtett lázadás segítene a leginkább, mely után összevert sofőrök, ellenőrök, diszpécserek satöbbi maradnának a helyszínen. Legalább.

A RATUC honlapja mellett természetesen a Tadzsik kormányzati portál maga a deep future, node nem is ez lenne nekünk a fő gondunk, (hiszen az állami/önkormányzati vállalatok nem mindig kell honlappal rendelkezzenek (miért is azt?)), hanem hogy telenyomták a buszaik, villamosaik ISO-9001-es levonósokkal. Ami ugye.
Hát ha minőségmenedzsmentről beszélünk, akkor arról egyből a kolozsvári buszokra, villamosokra asszociálunk, ugye? Úgy.
A másik gond a humánerőforrással lenne. Ki nem emlékszik a feltűnően "fura" kinézetű ellenőrökre, vagy a nem-épp-úriember sofőrökre? Kis populációjuk a kolozsvári utcai élet sója. Kristályonként ülnek a buszokon, villamosokon, szétszórva, behálózva a várost magas koncentrációjú tahósággal, nehogy kimaradjon egy szűz járdasziget valahol.

Ma eltűnődtem egy erősen antiszociális indíttatású kis forgatókönyvecskén. Mi lenne, ha egy szép napon belépnék a folyton ordító, fékező-gyorsuló (nyílvánvalóan pszichotikus) vatman (ejtsd: "villamos-sofőr") kis bensőséges fülkéjébe, mely oly édesen és infantilis módon van zászlócskákkal, fűlzsirral megkent OMV-szagosítókkal feldíszítve? Barátságosan rácsuknám a kis rozsdás zárat az olajos tapintású vezetőfülke ajtajára. Mondjuk, valahol a Sétatéri park mellett. Mondjuk, délután valamikor, amikor a nap épp szembesüt. Lenne igazság? Igérem nem fájna. Humanista vagyok.
Úgyis van legalább 18 testvére. Fel sem tünne otthon.

Egy út - ugye - 1 lej 30 bani. Ezért lehet inni egy automatás kávét. Tehát egy megállót vonaglani egy csotrogány tengeribetegség-szimulátoron, melyen a sofőr azzal fenyeget, hogy "hátraugrok heee, ha nem ülsz leee!", valószínűleg nem éri meg ennyiért.
Pusztítsuk hát el a RATUC-ot.
Legyen ez a RATUC piciny demarketingje.
A lelkünkben legalább.

Péntek-e van? és egyebek

2007-09-14T15:21:00.000+03:00

Bizonyára voltak lepattant reggeleid, hogynelettekvolna. A következő honlap - bár széleskörű ismertségnek örvend - talán nem minden szenvedő alany számára ismerős.

Az IsItFriday.biz megmutatja, hogy péntek van-e, vagy sem. Kipróbáltam nem-pénteken is. Akkor azt szokja írni, hogy "no". Ma persze péntek van, ezért azt írja ki a script, hogy "yes". Ilyen egyszerű.
Riszpekt for kreatív ötlet, vírus-módon terjedő publicitás, Google AdWords a honlap alján stb.

Téma #2 - Ha ölben tartod a laptopod, akkor itt ez a nagyon hasznos kis termék:

Arról van szó, hogy a munka mindjárt kényelmesebb ezzel a laptop-párnával, hiszen ... miért is?
(Story via GazdagTanácsadó.hu)

Iulius versus Servus!

2007-09-13T16:10:00.000+03:00

Én - mint öntudatos end user - lassacskán mélyen gondolkodóba sem köll essem ahhoz, hogy kiderítsem, hol fogom ellőni a vásárlóerő növekedése kapcsán megszaporodott reáljövedelmem.

Kolozsvár ugyanis két shopping mall-lal lesz gazdagabb hamarosan.
Az egyik lenne a Polus Center, mely a "magyar tőkétől" a "visontServus!"-ig mindenféle attitűdöt reprodukált magának a kolozsvári populáció soraiban. Ők felelősek a Servus!-kampányért és annak folytatásáért, mely most épp nagy hatással van Kolozsvár népére. A tömegközlekedést használók (és nemcsak), már bizonyára szembesültek ezzel a complex phenomenon-nal, mely szerintem egy JÓ reklámkampány. Eltekintve attól, hogy kitömték erős karton-flyerekkel a postaládám, hülyére roncsolva ezáltal a telefonszámlám.
Ezzel szemben a IuliusMall még nem outdoor-ozik éppoly nagy erővel. Én eddig csak az "în curând"-feliratot láttam a logojuk kíséretében. Ők viszont jobban állnak online. Honlapjuk kolozsvári linkje alatt máris román hölgyek örvendeznek a fogyasztói termékkosár csordultig rakásának.

Miért is lesz jó egyszerre két mega-bevásárlóközpont ennek az egyre kincsesebb városnak? Például azért, hogy az említettek versenyezzék magukat fáradtra, másképp ugyanis elszállnak a branding által fölturbózott feromonjaik és ott maradnak vonzerő nélkül, csupaszon.
Ez a félelem pedig örömmel tölti el a mindenkori end usert, aki alig várja majd, hogy frissen lehívott fizetését egy szombat délután alatt megfelezze egy ilyen shopping alkalmával. A keserű szájíz pedig hamar felejthető lesz egy utólagos mozizás beiktatása alkalmával, ezért végül tényleg értékérzete keletkezik a Kis-családnak, úton hazafele. No meg aztán, mégis hova vidd el az új Obsession-tündéred? A Szórába? Nanevicc ...

Kíváncsian várjuk tehát a fejleményeket és üdvözöljük a jó üzleti ötletek gyakorlatba ültetését!

Egy betiltott reklám

2007-09-09T15:52:00.000+03:00

Egy betiltott reklám hatékonyabb, mint az a félmillió színpompás és impotens szpot, melyek addig futnak a tévében, amíg én a wc-n vagyok.
Azért van ez így, mert a Youtube-on, vagy a munkahelyi levelesládámba érkezett funny mailen keresztül vicces pillanatokat szerezhetek magamnak, ráadásul elkönyvelhetem, hogy íme milyen ellentmondásos, botrányos, ámde vicces egy hülyeség ez a ZF-filmecske.

A vírusmarketing ma már nemcsak egy "alternatív" megoldás, hanem sokszor "maga a" megoldás a középszerűség leküzdésére.

Székelyföld Microsoft Paint-tel

2007-08-31T11:37:00.000+03:00

Gyerekek, kevés időm volt az utóbbi időben, hogy blogommal gyöngéden bánjak, viszont a Székelyföld-táblához hozzá kell szóljak, mert annyira kikívánkozik a - nem különösebben eredeti - vélemény, hogy szinte szétfeszíti Székelyföldön felnőtt lelkem.

Szó van manapság több ottani önkormányzatban ilyenekről, miszerint ki kéne rovásírással írni, hogy Gyergyószentmiklós, Kászonaltíz, vagy pl. Üknyéd, nyomban a települések bejáratához, a román, magyar, testvérvárosos, ófelnémet, interlingua, eszperente, lassíts 40-re -táblák mellé, alá, fölé, mert - ugye - közös örökségünk, őseink vérével írott, arvisúrikus hszincsiang-ujgúr kabbalával átitatott betük satöbbi. Pl. Gyergyóban voltak/vannak szemeteskukák, melyekre föl is rótták rovásírással, hogy szemétládáról van szó, nem piskótáról. Helyes. Székelyföld hagyománytisztelő hely. A rovásírás szép és érdekes. Mindössze a stratégia és a stílus hiányzik, mert a házépítést nem az ablakkeret levegőbe rögzítésével kezdik. Persze a fantázia sem árt. Ez itt egy kisebb országimázs-projekt kellene hogy legyen.

És jött a rovásírásnál nagyobb lélegzetű tett: a Székelyföld-tábla.
Sebtében összedobott, figyelemzavaros gyerekek berkeiben is minden valószínűséggel visszatetszést keltő felületességű vizuális élmény. Egyetértek.
Szerénységünkbe burkolózva viszont ennyit tudtak hirtelen, na. Ha viszont szemeid tágra nyitva végigvonaglasz Székelyföldön, akkor máris indokolatlannak tartanál egy minőségibb táblát. Tehát nem is csalatkoztam oly nagyot. A tájon, a falusi házakon, a népi barokk templomocskákon és a fiatal lányokon kívül semmi sem esztétikus arrafele. A tábla által rajtam elkövetett vizuális perverzión túl tehát csak arra gondoltam, hogy "mi nem haldoklunk! Mi így élünk..."

A vágy és az igény persze őszinte. Székelyföld valóban otthonosabbá válik, ha az ott élő ember a saját világát ügyesen kipakolhatja környezetére. Berendezkedik, erőre kap és képes lesz végre igazán otthon érezni magát. Éljen az emberek otthonra találása és lelkük dicső autonómiája! Ha ehhez csak egy ilyen tábla kell, akkor "eresszed":)
Ugyanakkor Székelyföldet el is kell adni. No de mielőtt leütnének, pontosítok: a turisták szeressék, a látogatók egységes entitásként fogják fel. Ilyen értelemben kell eladni. Székelyföld egy brand és úgy is kell kezelni. Millió és egy dolgot lehetne mesterségesen hozzáasszociáltatni a "Székelyföld"-fogalomhoz, mely egy erős márkanévvé avanzsálná. Túl a székely népen, túl a székelybácsin, a székelyruhán, kapun, Csíksomlyón, Farkaslakán, Sportklubon, Almási barlangon és a csíkszentimrei büdösfürdőn, létezik egy egységes kép, amit mindenkivel meg kell ösmertetni. És ezen lehet mesterségesen alakítani, hogy még érthetőbb legyen az ott lakó ember, még harmonikusabb legyen az összkép. Mindössze egy stratégia kell, egy szakértői csoport, egy büdzsé és egy átlagfeletti reklám-, pr-űgynökség.

Szőkék voltak, vannak, lesznek

2007-07-22T22:27:00.000+03:00

Egy (talán kevésbé ismert) Mercedes-Benz-szpotra bukkantam nemrég. A téma régi, az analógia is, a márka is:)
Ennek ellenére, tekintettel arra, hogy a reklámszpot - mint olyan - már inkább művészet, mint marketing eszköz, jól jön egy kis vasárnap esti műértői vigyor.

A rejtélyes banner

2007-07-20T11:09:00.000+03:00

A minap láttam a Transindex-en egy ííícipici bannert (valahol jobboldalt, mely egy GPS-eket forgalmazó online üzlet, a gps-magazin.ro honlapjára vezetett. Az üzlet még nem volt (nincs) kész. Tele volt mindenféle hibával, szuma szummárum, nem volt kész. Hmmm.
Azon gondolkodtam, hogy akkor vajon miért van már bannere a Transindex-en? Mit akarnak ezzel tesztelni a fejlesztők?

Saját megfigyelésem szerint a félkész online-üzletek "anti-viagra"-hatással vannak a potenciális online-vásárlóra. A magyarul beszélő, online-úton vásárló szegmens így is gyenge és erőtlen még. Nem valószínű a feltétlen visszatérés egy félkész online-áruház hatását keltő honlapra. A másik aggály meg az, hogy a publicitás ilyen esetben nem kimondottan segít pozitív érzéseket kapcsolni egy új márkanévhez.

A következő dolgok jutottak eszembe:

Ne bannerkedjetek! Hagyjátok a fenébe a bannereket! Egyrészt a banner-vakság miatt, másrészt meg már Al Ries is megmondta, hogy márkaépíteni nem reklámmal kell. Sergey Brin, a Google egyik alapítója meg odáig ment, hogy azt mondta: A banner meghalt! A reklám tehát = művészet, valamint csak azon jelenlevők kiváltsága, akiknek már van nevük a piacon.
Teszteljétek a honlapot, amíg fokhagymaszagú. A technika az egyik kezével vissza is veheti, amit a másik kezével nyújt. A számítógép előtt ülő ember amúgyis türelmetlen, hát még a számítógépen keresztül vásárló!
A logo nem elegendő a márkanévhez. Egy online üzlet nagy problémája, mindenhol a világon, hogy nem lehet kellően átérezni a mögötte zajlő folyamatokat, nem lehet tapogatni, nyalogatni a termékeket. A márkanévnek ezért társulnia kell egy reális képpel, mely az üzlet maga.

Persze még rengeteg dolog eszembe jutott, amivel egy ilyen üzletnek sikere lehetne: megfelelő pozicionálás, emberséges és garantált client-service, a hipergyors piaci mozgásokat figyelő rendszer, konkurencia-analízis, speciális marketing stratégiák, ragályos üzenetet kommunikáló pr-kampány satöbbi.
Sok oka van annak, hogy a romániai online-üzletek úgy haláloznak, mint a kérész. Túlélni és profitálóvá válni nem könnyű, de a piac nővekedését tekintve valószínűleg megéri.

A női önértékelés és a marketing

2007-07-03T19:55:00.000+03:00

Aki még nem látta, annak érdekes lehet a következő kis reklámfilmecske.

A Dove, a Campaign for Real Beauty-elnevezésű akciója által akart lenyomatot hagyni az "igazi" nőkön, akik önértékelése - ugye - nagyon megcsappant a torzítottan "tökéletes", médiában megjelenő modellkép hatására.
A Dove ezt a nyilvánvalóan jogos frusztrációt lovagolja meg, bemutatva az igazságot.

Azt a történetet, hogy fizikailag miért nem képes a nők tekintélyes része felérni a manőkenek testképét, már ismerjük. A Photoshop általi ügyködés tovább bonyolítja a képet.

A marketinges érv viszont (sajnos az esetek legnagyobb részében) a manöken-test és a szoftveres beavatkozás mellett szól. Mégpedig azért, mert az idealisztikusan "torzított", mesterséges női test, arc egy megfoghatatlan incentívet, célt állít a női célközönség elé. Ez az ideál pedig létrehoz egy szükségletet, ami eladásra váltható a különböző termék- és szolgáltatáspiacokon (kozmetikumok, wellness-szolgáltatások stb piaca).

Az ügy "gonosz" része az, hogy ez a tevékenység a férfiak képét is módosítja a nőideálról, ami akár implicit, akár explicit elvárásként ugyancsak a nők nyakába ömlik. Hogy is lehetne ezek után önértékelésről beszélni?

Egy szokatlan országimázs-építés

2007-06-28T10:21:00.000+03:00

Ez fog tetszeni ;-)

Az országimázs-kampányoknál absztraktabb pr-tevékenységet talán el sem lehet képzelni, ezért a legtöbb ország tradicionális értékeire, hagyományaira, ikonfiguráira, szimbólumvilágára koncentrál, ha országimázsol. Az ilyesmi mostmár vagy unalmas, vagy nem.
Páldául volt régebb egy román reklámocska, mely nem kimondottan sikerült nagyon kreatívra, mert a kolostormutogatás, egy tengerpart és egy havas lejtő nem mindig elég, hogy egy CNN-célközönségbeliben lenyomatot hagyjon. Ennek ellenére a környező országok egyike sem tudott ennél többet, jobbat letenni.
Nem baj, talán nem is vagyunk annyira érdekesek, mint a turizmusból élő Görögország, melynek büdzséje is jóval nagyobb, vagy Törökország, mely leszerződtetett egy-két nagyfiút.
Akkor ott van még a többi CNN-en nyomuló országocska is, melyek csak a közelmúltban vágtak bele az imázsépítésbe. Ilyen a két jóbarát: Örményország és Azerbajzsán.

Létezik viszont egy környékbeli ország, melynek az országimázs-építés nemcsak turisztikai funkcióval bír, hanem létszükséglet. Izraelben ennek a spéci dolognak neve is van. Úgy hívják, hogy haszbara. A haszbara magyarázást, felvilágosítást jelent, mégpedig minden téren, ami az állam létét befolyásolhatja a nemzetközi közvélemény szemében. Egy másik ok, amiért erre az átfogó imázsépítésre állandó szükség van, az az ország sajátos helyzetéből adódó önvédelmi ténykedések nemzetközi megitélésének javítása.
Nemrég az izraeli kormány új stratégiát hirdetett, melynek egyik első materializálódása egy meglepő fotósorozat lett.

Az USA-beli Maxim férfimagazinban, izraeli katonalányok fotóin keresztül próbál az amerikai férfira hatni nem más, mint Izrael new york-i konzulátusának PR-csapata.
A szakértők szerint a fiatalabb amerikai korosztálynak semmit sem jelent Izrael semmilyen értelemben, ezért kitalálták, hogy pl. egy ilyen képsorozattal lehet vonzzóbbá tenni az országot.
Ha a rációt keressük ebben az egészben, akkor csakis azt mondhatjuk, hogy az akció figyelemfelkeltésre kimondottan alkalmas és legalább öt perc erejéig felkerül Izraeli is annak annak az amerikai tipusférfinak a mentális térképére.
Ami - ugye - jó.

Természetesen ellenzékiek is vannak, akik az izraeli adófizetők pénzét ilyesmire kimondottan sajnálják.
Ne feledkezzünk viszont meg a "szent vetület"-ről:
Ami ellentmondásos, az érdekes!

Ugyanerről még itt és itt olvashatsz.

40 éves a pénzautomata

2007-06-26T12:50:00.000+03:00

John Shepherd-Barron, skót feltaláló a csokoládé-automaták ötletén elindulva arra gondolt, hogy mily szép lenne, ha a világon bárhol, csekkjeink segitségével, készpénzhez juthatnánk.
A Barclays-nak annyira megtetszett az ötlet, hogy meg is vásárolta a találmányt, amit ma pénzautomata-néven ismerünk.

Valójában az első ATM 1939-ben született New York-ban és Luther George Simjian találmánya volt. Ez az automata viszont még korántsem a ma ismert készülékek alapelvei szerint működött. A City Bank of New York ki is vonta forgalomból, mert kevesen "prezentáltak" az automata előtt.

Na de visszatérve Barronra és találmányára, azt hiszem én először 1999-ben hajtottam végre bankautomata-tranzakciót, mégpedig a gyergyói BCR automatáján. Nagy dolog volt.
Az internet-banking és az önkiszolgáló-banking ma már éppolyan banalitásnak számít, mint az ATM-ek használata. Ennek ellenére ezek a cash pointok továbbra is ugyanazt az előnyt nyújtják a felhasználó számára, mint a történet elején, ugyanis nagymértékben hozzájárultak a bankkártyák elterjedéséhez, és a csekkek használatának lényeges visszaszorulásához.

A PIN-kódot is Shepherd-Barron találta fel. Az ötlet onnan jött, hogy saját katonai számára még évtizedek múltán is emlékezett. A feleségével is kipróbálta a dolgot, de ő csak 4 számjegyet tudott egészen biztosan előhívni a Shepher-Barron által szolgáltatott számsorból. Igy lett végül négy számjegyű a PIN-kód.

(fotó: BBC, alapinfó: Index és BBC)

Reklámnosztalgia

2007-06-08T13:20:00.000+03:00

Nincs már ezekben a reklámokban semmi különös a humorukon kívül. Egyszerűen megmaradnak az ember emlékezetében és ezzel el is érték céljukat. Sőt, talán túl is teljesítettek egy kicsit.

Négy klasszikus reklám a jóságos "PRO TV - Marcă Înregistrată"-időkből.
Ma úgy döntöttem, hogy nosztalgiázom egyet...

A UPC lótuszvirágosította magát

2007-06-05T15:40:00.000+03:00

A UPC ma bejelentette a Nagy Megújulást. Úgy tervezik, hogy nemcsak rebranding lesz, hanem teljes újjászületés.

Richard Anderson, Romániáért felelős vezérigazgató, az egyszerűség, őszinteség és az emberi melegség pillérein képzeli el a vállalat jövőjét.

A UPC - továbbá - úgy gondolja, hogy a bonyolult technológia végső célja is tulajdonképpen az emberek közti kommunikáció könnyűvé, egyszerűvé tétele. Mint alternatív telefon szolgáltató, bizony nagy szüksége is lesz ezekre az új alapelvekre, hogy a továbbiakban is tudja növekedését tartani. Egyúttal egy-két újabb nagylelkű csomag is napvilágot látott.

Az általam lótuszvirágnak vélt ójettum különben "rügyecske", legalábbis a UPC píárosai szerint.

A dadogós fakultás

2007-06-04T18:00:00.000+03:00

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi és Gazdálkodási Karának hivatalos honlapja maga az autizmus. Najó, lehet hogy nem autizmus, de talán egy kicsit szégyen. Úgy tűnik, már rég elfelejtették ott azt a bizonyos "nagyon új" tanulságot a PR-ról és a modern+hatékony kommunikációs csatornákról.

5 ok, amiért ezt gondolom:

A frissülő tartalom kivétel nélkül a főoldalon található, méghozzá ömlesztve, letölthető formában. Hol Word-dokumentumként, hol Excel-dokumentumként jelennek meg tehát ezek a - sokszor életbevágó - infók, melyeknek frissítéséről nincs hogy sokat megtudjunk, hiszen a webmester gyakran elfelejti frissíteni az utolsó update idejét.
A honlapon kiigazodni szinte teljes lehetetlenség. A futurisztikus design annyira futurisztikus, hogy az oldaltárkép - (ha lenne ilyen) - föl sem lenne ép ésszel fogható egy mai homoszapiensz számára.
A "catedre" menüpont alatt, kissé heurisztikus módon eljuthatsz a "cadre didactice"-oldalakhoz, melyek - ugye - nagy attrakciók. Arról van szó, hogy a tanárnők és tanár urak olyan fotói váltak itt publikussá, melyek biztosan nem segítenek az élőben (pl. folyósón) való felismerésükben.
Fellelhetők - továbbá - 3 éve elhunyt professzorok, rég leváltott tanszékvezetők nevei, a nem megfelelő helyeken, kínos, jelen-kontextusban. (Én is fellelhető vagyok, mint másodéves diák- ami azt jelenti, hogy 2-3 éve járhatott arra utoljára a kar html-sebésze.)
A 2007-es felvételi követelménykről szóló oldal viszont káprázatosan update és tüneményesen egyértelmű. Kár, hogy csak ez.

A helyzet sajnos nem jobb akkor sem, ha információszerzés céljából a helyszínre sietsz. Ha távoktatáson tanulsz, akkor szinte teljesen lehetetlen.
El kell ugyanakkor azt is ismerni, hogy nem lenne könnyű dolog egy hatékony kommunikációt lefolytatni ennyi diákkal és szülővel. Amire viszont fel akarom hívni a figyelmet, az az, hogy egy ilyen rendszer nem bírja soká és kár lenne ezáltal rombolni az intézmény imidzsét.

Zuzú vs. Cedra

2007-05-29T10:45:00.000+03:00

Lehet, hogy következőleg a hűtőgép brandjét kell jobban megnézzük, de még lehetségesebb, hogy a Napolact-üzem Cedra-elnevezésű terméke egy igazán aszténiás fajta.
Nálunk ugyanis átlag egy-két nappal hamarabb romlik, mint ahogy azt a gyártó által beharangozott megromlási időpont alapján várjuk.
Ez mindig emocionális reakciókat vált ki, és egy erős márkaelhagyási elhatározás is követi, de végül újra és újra visszatér a bevásárlószatyorba, hiszen kicsit kevesebb az ára, mint a nagy Zuzú-nak. No meg kissé elterjedtebb is főleg itt, Kolozsváron.

A Zuzú az ún. UHT-technológia segitségével készül. Ez tk. sterilizálást is jelent és ez magyarázza a hosszú élettertamot, amit elérhet egy ilyen tej.
A Napolact Cedra ezzel szemben pasztörizálással készül, ami eleve nem garancia az összes fermentáló élőlényecske elpusztulására.
Ez lenne tehát az egyik nyilvánvaló titka a Zuzú-tej élettartamának és kissé magasabb árának.
Ha meg egyszerre egy liter tejet is képes vagy meginni - (mint én) -, akkor a Napolact is tökéletesen megfelel:)

Analízis a román Youtube-ról

2007-05-25T17:05:00.000+03:00

Egy hasznos és érdekes cikk jelent meg a BusinessMagazin -című bukaresti kiadványban.

A cikk a román YouTube, a Trilulilu.ro egyik első igazán kompetens analízise.
Megtudhatjuk belőle pl. azt hogy kik azok a bátor befektetők, akik ennyire optimisták e YouTube-klón hazai sikerével kapcsolatban és hogy mire számítanak hosszútávon. Arra is választ kaphatunk, hogy mennyire szexi ötletnek bizonyul az online reklámpiac, valamint a kockázat-szakértők szemszögéből.

Elindult, nagyon sokan látogatják és használják, de hogyan tovább?

A tanulmány mindenre megpróbál kitérni és épp ezért nehéz is lenne összefoglalni. Aki viszont tud románul és nagyon érdeklődik a webkettő romániai piaca iránt, a teljes cikket elolvashatja itt.

Célpiac a lá Nicolae Guţă

2007-05-24T12:32:00.000+03:00

Aki mindent és mindenkit lehetséges kliensnek lát, az idővel meghal, mint sikeres vállalkozó. Elfecséreli erőforrásait és nem merít ki egy szegmenst sem, csak a felszínen kapálózik.
Ez alól talán csak egy kivétel van, mégpedig a híres manelista, Nicolae Guţă.

Bizonyítékként mintegy, álljon itt ez a plakát:

Mint megfigyelhetjük, emberünk egyszerre két lovat ül meg, méghozzá roppant humorosan. Be kell ösmerjük viszont, hogy célcsoportja nyelvén beszél. Önkéntelenül is azt a frekvenciát használja, mely célcsoportjának is natív frekvenciája. Aki amúgy is hozzá fordulna, annak mindez épp tökéletes. Szóval, a niche el van találva.

Nicolae Guţă kétlövetű cégének, valamint önnön személyének honlapja itt tekinthető meg.

Melyik a legjobb román hitelkártya?

2007-05-21T23:00:00.000+03:00

Ma megkíséreltem másodszor is kikérni a BT ügyfélszolgálatosaitól a MasterCard Forte akciós ajánlatának részleteit. Ma is kissé akadozott a naív ügyfél felvilágosítása, de végül találtak nekem egy fecnit, melyen legalább le van írva az összes szükséges dokumentum. (Az akció egy ügyes húzása az is, hogy online is igényelni lehet a kártyát, ami persze nem újdonság, de legalább élvezhetőbbé teszi a promóciót.)

Ha viszont elővigyázatos típus vagy és nem feltétlenül ugrasz egyből fejest egy kredit-üzletbe, akkor elkerülhetetlenül jobban bele kell ártanod magad a román bankpiac hitelkártya-ajánlatába.

A dolog korántsem egyszerű. Változatos illetékek, tényleges évi kamatok, igen/nem internet-vásárlás, stb stb... szólnak bele az eljövendő kreditvonal nyújtotta lehetőségek mámorába. Ezért arra gondoltam, hogy - ha még nem hallottál róluk akkor - bemutatom a két legjobb olyan aggregátor-oldalt, melyek összehasonlítják helyetted a teljes kártyaajánlatot. Ezek után számodra nem marad más, mint kiválasztani a legmegfelőbb kártyát.

Az első a FinZoom lenne, mely csinos kis adatbázisával sokat segíthet az eltévedt lelkeken.
A kártyákat itt lehet összehasonlítani. Információkban gazdag felületeken vezet majd viszontagságos utad és minden bizonnyal, végül kevés megválaszolatlan kérdésed marad. Persze kell tudd azt is, hogy tulajdonképpen mit is keresel.

A második oldal a VreauCard.ro, melynek imperatívusz-nevéből is könnyen fény derül az oldal elsődleges igyekezetére, vagyis arra, hogy minél gyorsabb megoldást szolgáltasson kártyaválasztási dilemmáidra.
A talán információkban kissé szegényesebb, de ugyancsak praktikus oldalról direkt link vezet az illetékes bankok oldalaira, valamint lehetőség nyílik a kártyák információinak excelbe történő exportálására is.

Bring the love back, avagy a "reklám új érája"

2007-05-20T14:25:00.000+03:00

A Microsoft előállt egy új reklámrendszerrel, koncepcióval, melyről 2 dolog jut eszembe:

Nem is új.
A Google lendületével összehasonlítva semmi különleges nincs benne.

A korántsem kimondottan új szolgáltatások csomagolása viszont meglehetősen tetszetősen történik. Mindjárt itt ez a szerepjátékszerű viral spot, mely a "régi reklámkoncepció" és a "kliens" közti szakításon lovagol egy kicsit.

A filmecskéhez egy blog is tartozik, mely szakmai gondolatokkal gazdagítja a spot belső világát. Mivel blog, kommenteket is lehet hagyni az alkotóknak. Egy pár esetben meg is kapják rendesen.

A forradalmi hozzáállástól függetlenül viszont a sokkal egyszerűbb, praktikusabb és elterjedtebb Google-style reklámmegoldások egy darabon hatékonyabbak és népszerűbbek maradnak. Ez egy jóslat.

Online üzlet napi 1 termékkel

2007-05-18T16:16:00.000+03:00

Megjelent az első olyan román online bolt, mely napi egy (!) terméket árul.

Az ötlet nem új, de Romániában mindenképp prömier, és be kell valljuk, hogy a nagyon figyelmes célközönség számára szimpatikus húzásnak bizonyulhat.

Hogy is van ez? Hát a Ghelir.ro napi egy terméket árul, kissé a piaci átlag alatti áron. A termék árusítása csak addig tart, amíg készletük tart. Utánrendelési lehetőség nincs.
Ez a készletes dolog már csak azért is meglepően jó ötlet, mert az online áruházak legtöbbjénél - érthető okokból - csak az ajánlat kis hányadát tartják raktáron. Ezért sohasem lehet egészen pontosan tudni, hogy valójában szállítható-e a kiszemelt termék. Üzletünk épp ezt a bizalmi faktort lovagolja meg.

Az árusítást tegnap kezdték, ma meg pl. egy 2 GB kapacitású usb-memóriát árultak.

A felhasználói felület újszerű, egyszerű, túlzásba nem vitt humorosságból sincs hiány, egyszóval egy szépen kigondolt kis kísérlet.

Sajtótájékoztató itt.

No violence!

2007-05-17T16:38:00.000+03:00

Szolidaritás

2007-05-17T15:45:00.000+03:00

Egy bloggernek jogában áll önmagát adnia. Ez így igazságos.
A bloggerek rendelkezésére bocsátott nagy globális infrastruktúra megengedi, hogy mindenki úgy exponálja magát, ahogy akarja. Ez így természetes.

A piac törvényei a blogoszférában is érvényesül(get)nek, amolyan laissez-faire-módon. Szegmentálódás bőven van és tekintve, hogy a bloggerek legnagyobb része egocentrikus blogot vezet, óriási a diverzitás, szuperül rajzolódnak ki különbnél különb személyiségek.

Álláspontjai(n)k bemutatására talán csak saját lelkiismeretü(n)k és a csillagos ég szabhat határt igazán. Nem szabhat határt sem az EMI, sem az anyázó pajtások, és tudjátok miért nem? Mert egy blog szerzője nem tesz mást, mint álláspontokat képvisel, érték- és izlésítéleteket fogalmaz meg. Ha nem értesz egyet valamelyikükkel - (ami normális reakció) - akkor írhatsz értelmes kommenteket, vagy akár ellenblogot is indíthatsz. Ezt követően, közép- vagy hosszútávon dönt a közvélemény.

Rendszeres olvasója vagyok annak a blognak, melynek szerzője mától többé nem ír. Sajnos nincs fizikai időm végigolvasni a hozzászólásokat, ezért többé-kevésbé lemaradtam a blog elhagyásának okáról is. Az eseményről az jut eszembe, hogy két éve én is hasonló okokból hagytam el személyes blogom. Igaz, az nem egy komment miatt történt, hanem megüzenték egy barátom által, hogy "úgy tönkretesznek, hogy 20 évig nem lesz ember belőlem".

Rendszeres olvasója vagyok a másik szóbanforgó blognak is, melynek szerzője nemcsak óriási munkát fektet blogjába, hanem markánsan képvisel egy véleményt, egy ideológiát (mindegy, hogy milyet) és őszintén felvállalja saját magát. Kevés olyan ember van, aki mindezt - itt Erdélyben - ekkora bátorsággal és magabiztossággal teszi. (Még egy ilyet ösmerek, és az Nándika). Tihivel természetesen sokmindenben egyetértek és természetesen sokmindenben nem értek egyet. Ez meg így természetes. Tisztelni viszont nagyon tisztelem, helyeslem vagy ellentmondok és érvelek, ha akarok.
Az őt és többieket ért támadások engem is mellbe vágtak, elgondolkodtattak és segítettek, hogy újra levonjak bizonyos következtetéseket.

Éppen ezért nagyon jó és ötletnek találom a FlashMob-ot a fenyegetések ellen!

Alapítóik az iWiW-ről

2007-05-16T11:16:00.000+03:00

Egy érdekes és tanulságos történetet ajánlok olvasóim figyelmébe.

A Webisztán Cseh Gáborral és Gordon Ákossal, vagyis az iWiW alapítóival beszélgetett.
A beszélgetést podcast-en hallgathatjátok meg. Ez itt a bevezető, az első rész és a második rész. A harmadik részt szerdára ígéri a Webisztán.

A teljes podcast címe meg ez.

Egy Curiero-tapasztalat

2007-05-14T20:47:00.000+03:00

Három hét után megérkezik egy csomag a Quelle-től Kolozsvárra. A három hét nekem kissé így is soknak tűnik, de legalább jól és megbízhatóan szállítanak, az esetek nagy többségében. Főleg ha a többi román online üzlethez hasonlítjuk őket.

Szóval letelik a 3 hét és most következik a Curiero sora, mely cég - ugye - gyorsfutár-szolgáltatást nyújt Románia területén. Ott van az elsők között - (ha nem számítjuk a TNT-t vagy a DHL-t) -, de nincs a Cargus, RoCourier vagy a NemoExpress előtt sem.
Szóval megérkezik a csomag hozzájuk (sejtjük, legalábbis). Várjuk a telefonhívást. Nincs telefonhívás. Felhívjuk mi őket. "Óóóó, hát perszeeee...", ott a csomag, semmi probléma, dolgoznak rajta, hogy még a héten kiszállítsák magánlakhelyünkre, mely 3 km-re van a kolozsvári székhelyüktől.
(Különben a Quelle által fölszámított 10 lejes szállítási- és "ramburs"-díjban benne van a HÁZHOZszállítás is.) Ennek ellenére az ügyfélszolgálatos kisasszony bátorkodik megkérdezni, hogy esetleg nem tudnánk befáradni a székhelyre a csomagért?
No, a konstruktív telefonbeszélgetésnek az lesz a vége, hogy szombaton házhoz szállítják a csomagot.
Szombat. Naívan űlünk otthon, várva a Quelle-cuccokra. Semmi.
Hétfő. Telefonálunk, mire kiderül, hogy "elromlott az autó, és nem sikerült kiszállítani...". Ezt az utolsó szcenáriót természetesen nem hittük és tovább kedveskedtünk, mire ma estére végre megérkezett a kolozsvári futárnál több mint 1 hetet (!) rostogló csomag.

Idézet a versenyről

2007-05-11T15:40:00.000+03:00

Ne hagyd senkinek sem, hogy azt mondják valamiről: túl kompetitív.
Mihelyt kiszűröd a kevésbé hatékony embereket vagy azokat, akik nem annyira jók, mint Te, versenytársaid száma drámaian megcsappan.

Maggie Mason,
vállalkozó, szerző, alapító

PayPal for Romania

2007-05-11T10:19:00.000+03:00

This just in:

A PayPal hivatalosan is megnyitotta kapuit Románia előtt. Ez a nyitás egyelőre azt jelenti, hogy ha létrehozol egy PayPal-kontót, feltöltheted Romániából és vásárolhatsz általa.

Pénzt fogadni a szolgáltatáson keresztül egyelőre nem lehet!

Már rég kívánja ezt a romániai cyber-közösség, és most végre megadatott ez az első lépés:)

Ez a hír kibeszélve románul itt, és Csaba idevágó postja itt.

Egy másik érdekesség, hogy a PayPal hivatalos oldalán Románia egykori zászlaja jelenik meg:)

Marketinges hibák - Top 5 (1. rész)

2007-05-10T20:13:00.000+03:00

Jelentem, túl vagyok az Analytics-extázison, újra visszanyertem emberi alakom, és I'm looking forward to postoljak egy sor marketinges inyencséget.

Ha netán marketinges vagy, akkor bizonyára tudod, hogy nagyon gyakran előfordulnak azok a bizonyos szorulásos helyzetek, melyek megoldása nem biztos, hogy előrelépést hoz, de nem megoldásuk katasztrófához vezet. Ilyenkor kapkodás, és az angolszász körökben "miszték"-ként emlegetett phenomena is előfordul. A "miszték" az a jelenség, mely egy amerikai vagy brit vállalat marketingjében bekövetkezhet, ha nem teszi a dolgát pl. a marketinges.

Az első Top5

Toolkit, taskforce ... , csupa amerikanizmusok, melyeknek én azért örvendek mindig, mert ha a Google-en rájuk akadok, akkor valószínűleg valami nagyon okos dolgot is találok a rákövetkező két kattintás folyamán. Az első "Top5" is így akadt horogra, mely azt a patinás címet viseli, hogy

A cégek által elkövetett öt legnagyobb marketing-tévedés ... és megoldásaik.

Marketing stratégia nélkül. - Ha azt hiszed, hogy a terméked tökéletes és az égvilágon mindenki vevő rá, akkor talán még a 15-ik századi Senufo törzs marketingjénél tartasz. Na jó, lehet hogy túl nagyok az elvárások, de a hír igaz: Ha nem célzol meg egy szegmenst, lekaszál a Nagy Halál.
Kiindulópont a megoldáshoz: Szüneteltesd az összes marketing-tevékenységed és ülj le 2-3 hétre strategizálni!
Egy skizoid brand. - Sokszor a cég imidzséről minden dolgozónak külön verziója van és azt szabadon terjeszti, ugye. Mindenki szabadon benyom bármilyen közleményt a vélt célközönségnek. Egyszer tegezzük, máskor meg magázzuk őket, majd merő hobbiból váltogatjuk a logónkat stb. Természetesen ennél sokkal árnyaltabb baklövések egész sora veri szét inkább a brand konzisztenciáját és az a divergens kommunikáció hatására látványosan szétesik.
Kiindulópont a megoldáshoz: Kommunikálj azokkal, akikkel kell és úgy, ahogy azok hallani akarják! Ne engedd belepiszkítani a hozzánemértő kollégákat, mert ma már a kommunikációhoz is egy egységes stratégia kell!
Amikor a marketing és az eladás külön úton járnak. - Sokszor a marketing szájbarágott, standardizált módszereket szolgáltat a hatékonyabb eladásra. No, ezt az eladók ügyesen átalakítják saját kényük-kedvük szerint, megbontva ezzel a stratégiát. A két testvér minél inkább sziámi, annál jobb a business-nek.
Kiindulópont a megoldáshoz: Vegyenek részt az eladók is a marketing-terv idevágó részeinek kialakításában!
"Sajnos nincs ilyen, de van olyan"-szindróma. - Online üzleteknél (és nemcsak) gyakori, hogy jól túlexponálják magukat a honlapon a sokezer termék segítségével, majd kiderül, hogy raktáron csak az 1%-ka lelhető föl az ajánlott termékeknek, és azok sem postázhatók, merthogy már el vannak adva papiron. Ilyenkor kezdődik az alternatívák ajánlgatása, melyek csöppet sem egyeznek meg a vásárló előzetesen kialakított termékképével, ezért lehet hogy eladás lesz a vége, de a vásárló elsősorban egy implicit "rossz szájízt" vásárol.
Kiindulópont a megoldáshoz: Nézd meg mit tudsz garantálni és exponáld magad ennek függvényében!
Nem hatákonyítani a marketing-mix használatát. - Egyik első munkahelyemen - bár lehet hogy csak férfibetegség ez - egyszerre csak egy dologra tudtam koncentrálni (va' két hétig). Kipróbáltam valamit, ami működött, szokássá avanzsáltam és boldogan vele keltem és feküdtem. Ennek az lett az eredménye, hogy a marketing-mix gyakorlatilag csak egy összetevőből kezdett állni (esetemben az árleszállításokból). Híre-hamva nem volt a megkülönböztetett kommunikációnak, a reklámnak és egyéb fontos mix-lakóknak. Két hét után viszont felébredtem (már nem emlékszem hogyan és minek hatására).
Kiindulópont a megoldáshoz: Ami a módszereket illeti>> Varietas delectat! Másrészt jól meg kell nézni azt az ideális vásárlót, akire vágyunk! Tudj meg mindent Róla és koncentrálj egyre inkább az igényeire. A nem-ideálisakat meg lassan felejtsd el!

Az eredeti cikkben formálisabb megoldásokat is találhatsz, melyek segíthetnek elindulni egy-egy szálon. A fentiekkel kapcsolatos részletekre későbbi írásokban még visszatérek.

Mai bónusz link: [Milyen Románia? Jó, vagy Rossz?] Szavazz ITT >>

A Google Analytics Beta és én

2007-05-09T20:34:00.000+03:00

Ma egy újabb gyönyörűségben volt részem. Igérem, klasszikus marketingről is fogok írni, de most egyszerűen nem lehet elmenni az új Google Analytics mellett.

Már a tegnap megírta a hivatalos blog, hogy indul a mandula, de talán elsiettem nem megnézni a változásokat.
Szóval az a helyzet, hogy én köztudottan statisztika-buzi vagyok és már egyszer álmodtam is az Analytics-szel, ezért most szíveskedek rámutatni a tényre, miszerint ez az ingyenes kis eszköz romba döntötte szinte az összes nagy és fizetős statisztikai számláló-motort.

Egyetlen nyílvánvaló hátránya, vagyis hogy az adatok frissítése nem azonnalra történik, még nem vált igazán hátrányára az ún. konkurenseivel szemben.

Ugyanakkor töredelmesen bevallom, hogy ennél felhasználóbarátabb aplikációt nem láttam még. Sem a Google-től, sem mástól. Ebben a kategóriában (internet-marketing ingyenes statisztikai eszközei) pedig valószínűleg verhetetlen is lesz egy darabig. Tökéletes kivitelezésének, felhasználóbarátságának meg én - mint end user - borzasztóan örvendek:)

Layout-háború (AOL vs. Yahoo)

2007-05-08T22:40:00.000+03:00

Jobban mondva: másolgatás.

Történt ugyanis, hogy az AOL Beta layoutja nagyon hasonlít a Yahoo kinézetéhez. Nézd meg...

Ha jól tudom, a Yahoo sem mindig kel jobb lábbal az utóbbi időben, de az AOL fura középszerűsége és kullogása, no meg a fenti példa arra emlékeztet, hogy a Leader-t (Google Inc.) legyűrni akaró Challenger (Yahoo Inc.) még minden kreativitását latba veti a győzelemért, de a Follower-eknek (pl. AmericaOnline - AOL) már csak a jellemtelenség és az utánzás marad.

A WebWare viszont jogosan kérdi ezek után, hogy egy ilyen óriás, mint amilyen az AOL, hogy tehet egy ilyen jerk lépést? Hát így.

A legjobb román bankok 2006-ban

2007-05-07T17:14:00.000+03:00

Bár már több mint egy hete megjelent a román BusinessWeek új száma, mégis releváns infó lehet sokak számára, hogy a fent említett lap kis kutatása szerint melyek voltak a legjobb bankok 2006-ban Romániában.

Ha elhagyjuk a szubjektív tényezőt, akkor talán egyet is érthetünk.

BRD - Groupe Societe Generale - Minden téren bevételnövekedést könyvelhetett el a tavaly, pillanatnyilag a második az országos banfiókok számát tekintve. A BRD-ben nekem a fémes imázs és a piros-fekete színpárosítás mellett az nem tetszik, hogy egy unalmas mammut benyomását kelti.
Volksbank Romania - Egy közepes bank, mely nagy erőbevetéssel állja a sarat a nagyok közt. Aktíváinak értéke alapján a 10-ik helyet foglalja el, piaci részesedése 3,10%-ra növekedett, mégis a második helyen végzett e vasúti társaságra emlékeztető logójú bank.
BCR (Román Kereskedelmi Bank)- Az ErsteBank általi felvásárlását követően a 2006-os évet a teljes átalakítás jegyében járta be, ennek ellenére az Erste - úgy tűnik - nagyon jó vásárt kötött, mert a BCR nagy lendületben van.

További helyezettek (4-10):

Banca Transilvania - Egyetemista koromban, miután létrehoztam egy egyesületet, minden gondolkodás nélkül hozzájuk fordultam a hivatalos folyószámla létrehozásának ügyében. Nem érdekelt engem semmi, csak bancatransilvania-s számlánk legyen. Imidzsük ma is szép, ügyes ajánlatuk van. Kreatívak (lásd pl. a BT Café gondolatát).

CEC - A Román Takarékpénztár, sárgába öltözése óta egy érdekes úton indult el. Pénzügyeinek fejlődését nem ösmerem, de hallottam róluk egy rakás pozitív kicsengésű legendát pl. lakásvásárlási hitel-kategóriában.

Banca Romaneasca - Számomra mindig szembeszökőbb volt egy Piraeus-, vagy egy Leumi-bankfiók. Több, mint 10 percet gondolkodtam, amíg beugrott, hogy hol is van a Banca Romaneasca kolozsvári fiókja.

UniCredit - Azon kívül, hogy szerelmi szálak fűzik a HVB Tiriac -bankhoz, egyebet mást semmit nem tudok elmondani, kéremkapcsojjaki :)

Banca Italo-Romena - "Grupo VenetoBanca". Ezt még megjegyeztem. Hallottam klienseiktől, hogy komolyak. Valószínűleg nem tartozom feltétlenül célszegmensükbe, mert nagyságukhoz képest kevés információ jutott el róluk hozzám, vagy baráti körömhöz.

BancPost - Ez a bank egy másik mammut. Sok ember valósággal rá van szoktatva a Román Postabankra, mely az elmúlt évek egyik legfusibb rebrandingjét hajtotta végre (Náluk már talán csak a Leumi volt meggondolatlanabb). A PostaBank egy tolakodó, méregkék alapú futurisztikus színkombinációra váltott, de ettől még én náluk újítottam föl két bankkártyám, vagyis mégsem a rebranding profizmusa számít...

Raiffeisen - A részletvásárlásoknál jön szóba, és a híres-hirhedt Lakáskasszája az, ami régebb megfogott. Sokat nem dícsérik őket, de eredményeik annyira jók, hogy tulajdonképpen nincs miért megártson ez az önbizalmuknak.

A helyezéseket különben 10 kritérium alapján állították össze, melyek között megemlítjük az aktívák 2006-os nominális növekedését a 2005-ös évhez képest, a profit nominális növekedését és a bankfiókok számát.
Ugyanerről többet is olvashatsz itt.

Érdekes megfigyelni a BancPost helyezését, mely már jobb időket is megélt az elmúlt 15 év folyamán. A másik érdekesség, hogy színe nyoma nincs az ING-nek és az ABN Amro-nak, holott ezen intézmények elég agresszíven exponálják magukat a piacon, brand-jük erős, de úgy tűnik, hogy a nagy hűhó a retail-banking piacon történik. Természetesen ettől a nagy nyomulástól még nem lesz egy bankból feltétlenül sikeres bank. Az ING viszont nálam mindenképp megkapja a legkreatívabb bankintézmény-díjat.

Az Alpha Bank ugyancsak ügyes imázzsal rukkolt elő az utóbbi évben (azokra a spirálos-fraktálos dolgokra gondolok).
Az OTP-n meg egyszerűen az látszik, hogy nagy tapasztalatuk van a külföldi terjeszkedésben, ráadásul hasznosítani is tudják e tapasztalatokat. Méregzöld hangulatuk viszont annyira Hungary-feelinggel béleli ki a környezetet, hogy román kollégáim mindig zavartan néznek össze, ha román nyelvű OTP plakátokat látnak. Előzetes elvárásuk ugyanis az, hogy az OTP csak és csakis a magyarokat célozza meg.

"A statisztika újra szép lesz ..."

2007-05-06T18:54:00.000+03:00

Roppantul megfogott a Gapminder-nevű kis eszköz, mely már a Google tulajdonába tartozik.
Wolf Gábor újabb blogbejegyzéseit olvasva találtam rá a linkre, mely a Google Spreadsheets új grafikon- és ábrageneráló funkciói után a másik nagy revelációt nyújtotta számomra ezen a héten:)

A Gapminder szexivé teszi a statisztikai adatokat, sőt mi több, nagyon kreatív design-ja által könnyen megérthetővé avanzsálja a - sokszor nagyon bonyolult - statisztikai összefüggéseket.

Kipróbáltam és valóban nem ölt meg az unalom:) Pillanatnyilag globális trendeket szemlélhetünk és érthetünk meg általa, de a fejlesztők azt ígérik, hogy hamarosan egyéni felhasználók számára is hozzáférhető lesz ez a hasznos és izgalmas eszköz.

A delegálás, a felelősség leosztásának szükségszerűsége.

2007-05-05T18:11:00.000+03:00

Miért van szükséged ilyesmire?

Hát egyrészt megkíméled magad részfeladatok, rutinos teendők, kis lépések egész tömegétől, másrészt meg a leosztott felelősség idővel nagy dolgokra teszi képessé a szervezetet.

Bármilyen hülyén hangzik, az emberek nemcsak a pénzért járnak dolgozni. Egy személyre szabott felelősségi kör tartást ad a junior-munkatársnak és biztosítja számára annak a szükségletnek a kielégítését, amit ő valószínűleg úgy nevez, hogy "megbecsült vagyok, jó vagyok abban, amit csinálok".

A felelősségek leosztása nélkül nem adod meg a lehetőséget embereidnek, hogy gyarapodjanak tapasztalataik, igényeik, és ezáltal szervezeted lassacskán (vagy épp gyorsan) elveszti a változásra való potenciálját.

Ime néhány kis tanács a hatékony delegáláshoz:

Ne a rutinos, kis piti dolgoktól próbáld magad megszabadítani, mert azok mást sem érnek épp megtiszteltetésként. Nyugodtan leoszthatsz viszont kisebb-nagyobb modulokat, tevékenységeket, melyeket addig Te végeztél és Te követtél figyelemmel. Szögezd viszont le a határokat és a standardokat, melyeket elvársz.

Vázold a célokat és engedd embereid, hogy elgondolkodjanak rajtuk. A módszer nem kell épp a Te módszered legyen, ugyanis a legfontosabb a végeredmény.

Nézz utánna egy kicsit embereid érdeklődési körének, képességeiknek. Ezek tudatában hozz döntést a kijelölt személyről. Ez a lépés segít, hogy nyugodt légy delegálás után.
Olvastam egyszer valahol, hogy az sem rossz ötlet, ha előzetes elvárásaihoz képest egy kicsit több felelősséget adsz az új embernek. Ez hizelegni fog az egójának és motiváltabb lesz új munkája végzésében. Épp ezért ne becsüld soha alá egy ember képességeit.

Fontos tudni, hogy a delegálás nem egy további tennivaló elvégzését jelenti, hanem inkább egy kisebb rendszer működtetését. (pl. egy projekt) A különbség például abban áll, hogy a kijelölt személy nyugodtan mondhat nemet a felkérésre.

Az emberek hibáznak. Ma ő, holnap TE! Ha leosztottál valamit és azt tapasztalod, hogy akadoznak a dolgok, ne vedd el nyomban az illetőtől, hagyd hogy tanuljon bele. A projekt már az "övé" és nem a tied! Maradj meg abban a tudatban, hogy Te ennek az egésznek CSAK a haszonélvezője vagy. Tanácsokkal természetesen mindig szolgálhatsz, de az ő véleményét is feltétlenül ki kell kérd, mert a delegálás által olyan csapattá váltatok, melyben te egyfajta külső szemlélőnek minősülsz.

Kísérd figyelemmel az eseményeket és a folyamatokat. Adj pozitív és negatív feed-back-eket, kérj rendszeres beszámolókat. Nagy hangsúly az információ áramlásán, ugyanis sokan itt rontják el.
Ha pedig nem tudod monitorizálni a leosztott tevékenységeket, akkor ne delegálj!

Hogyan bosszantsd kollégáid? - revisited

2007-05-04T11:15:00.000+03:00

A kilencvenes évek sikerkönyveinek piacán kinövő szemivicces-szemikomoly kiadványok világára emlékeztető írásra bukkantam ma.

Az írás egy reális igény kielégítésére tör: a stressz levezetésére, mert - ugye - ez a téma nem elég fokhagymaszagú:)

A kollégáit bosszantó munkatárs különben érdekes képződmény. A jóérzés határain belül viszont nemcsak érdekes, hanem csapat-összehozó funkciója is van:) Persze általában egy irodabohóc, viselkedése által, mindig árulkodik valamiről. Arra viszont feltétlenül alkalmas, hogy lazítsa a légkört. A szuper-komolyság meg nemcsak mesterséges elvárás a menedzsment részéről, hanem kártékony is. Egy cég nem a Hadsereg, hanem olyan érdekorientált emberkék közössége, akik IDEJÜK NAGYRÉSZÉT EGYÜTT töltik. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez az együtt töltött idő milyen minőségű!

Az említett írásból ezek voltak a kedvenceim:

Ragassz lehúzóst kollégád optikai egerének aljára, amikor nem látja.
Rendezz üdvrivalgást minden alkalommal, amikor emailed érkezik.
Hallgass vicces dolgokat és röhögj hisztérikusan.
Ha írsz valamit, írd hangosan.
Utánozd a cd-író, nyomtató, fax hangját (egész nap).
Kezdj el mesélni egy hosszú történetet csattanó nélkül.

Stb:) (a többi itt)

p.s. A fent említett húzások következményeiért nem vállalom a felelősséget.

Google Homepage-dráma és katarzis

2007-05-02T17:05:00.000+03:00

Már egy ideje tápláltam feedekkel a Google HomePage-em, amikor a múlt héten majd' megkölykeztem fájdalmamban teljes feed-állományom tragikus és érthetetlen eltűnése láttán. Egy ideig azzal vigasztalt a GoogleHelp, hogy valószínűleg a tűzfalam a ludas, majd a vírusirtóra is gyanakodtam (nagy naívan, ahogy az egy end userhez illik).

Bevallom, tulajdonképpen fel is adtam a GoogleHomepage használatát és nekiálltam javában csinosítani a GoogleReader-t, mire végül ma, Ionuţ Oprea blogjából megtudtam, hogy a fent említett szolgáltatás immár románul is elérhető. Mármint a személyes oldal. Újra.
Nosza, merő kíváncsiságból belépek a románra és csodák csodája, újra ott díszeleg a képernyőn a régi G-hómpédzsem. Persze román nyelven minden, ami a múlt héten még angolul.

A magyar felület itt érhető el (mert - ugye - már ez is van).

A helyzet viszont most enyhén kellemetlen, ugyanis a GoogleReader alaposan levetkőzött nekem ;) az elmúlt héten és nagyon-nagyon megszerettem, miközben a hómpédzs tudatvesztett állapotban lebegett valahol.
Igen. Mindkettejük rss-feedeket kezel és most kissé különös módon - így érzem én - a Google e két szolgáltatása kiütni készül egymást, vagy mi a fene...
Az általuk nyújtott információ-menedzsment ugyanazon igények kielégítésére van kitalálva. Kettejük közti különbség csak úri szeszély. Nem is értem, hogy miért hasonlítanak így egymásra? Vajon melyikük fog győzedelmeskedni idővel?

Nu uita de adevăratul scop al reclamei: ...

2007-05-01T18:17:00.000+03:00

...atragerea ATENŢIEI!

Mai avem 3 (!) zile până la sfârşitul săptămânii, aşa ca m-am gândit să mai avem o doză de creativitate înainte de zilele rămase.

Producătorul celebru de lenjerie intimă WonderBra s-a ales cu încă un commercial extraordinar de creativ.

Sunt sigur că aici la noi, lumea ar crede că e stricat ceva la motor, ceea ce ar fi quite possible:))

Az Alt+Tab és a stresszmenedzsment

2007-04-30T18:43:00.000+03:00

Az egyik legnagyobb menedzseri (és nem menedzseri) erény az, ha valaki gond nélkül vált kontextust és lazul el.

A tegnapi nap folyamán Menyasszonyommal a kolozsvári Botanikus Kertben sétáltunk és az emberek mellett elhaladva szomorúan tapasztaltam, hogy hétköznapjaikról és gondjaikról beszélnek ahelyett, hogy kihasználnák az időt egy kis kontextusváltásra. Mit értenék én e "kontextusváltás" alatt?
Ha problémák egész sorával küszködünk, akkor két dolgot érdemes elkövetni ezekkel. Antagonista dolgokról van szó, de mint látni fogjuk, ezek nem zárják ki egymást.

A gondot márpedig ki kell beszélni! Valakinek, akiben megbízunk, aki társadalmi vagy érzelmi szempontból illetékes lehet az egészben, elbeszéljük a problémát, kibeszéljük magunkat (kanalizálás).
A problémákat félretéve kontextust váltunk és megtapasztaljuk az élet (talán kissé elfeledett) oldalát. Vannak visszatérő stresszorok, melyek érdekében - ha tehetünk is valamit - valószínűleg nem otthon, nem a botanikus kertben és nem egy baráti társaságban tudjuk megoldani őket.

Mit tehetünk, hogy a fent vázoltak alapján dülőre jussunk végre önmagunkkal?

Válogassuk meg a személyt, a kontextust és az időpontot, fogalmazzuk meg a bajunk és állítsunk föl egy célt. Ha annyira reménytelen a helyzet, hogy a probléma okozójával nem lehetséges a rendezés, vagy pedig túl absztrakt az egész baj, akkor keressünk valakit, szögezzünk le vele egy közös időpontot, egy helyet és vágjunk bele. Legyen viszont világos, hogy a beszélgetés végére milyen eredményt várunk! Senki sem hallgat szívesen egy visszatérő problémáról beszélő, helyből nem haladó, elkeseredett barátot, ismerőst, kollégát. A beszéletőpartner segít nekünk a támasz mellett más szemszögből látni az egészet. Ez sokszor épp elegendő, hogy jó irányba lépjünk. Fontos viszont a cél, amit el akarunk érni a beszélgetés végére!
Tudatosan hagyjuk ott problémáinkat a munkahelyen. Egyre többet, egyre gyakrabban, egyre hatékonyabban. Az otthagyott problémák már nem is problémák, hanem csak plusszfeladatok. A különbség nagy! Rituálét is rendezhetünk. A munkahelyről kilépve hunyjuk le szemünk, vegyünk mély levegőt és használjuk egy kicsit a fantáziánkat. Töltsük meg a levegőt gondokkal, majd eresszük ki. Mosolyodjunk el és nyomás haza új emberként.
Ne tévesszük össze magunkat beosztásunkkal és a szakemberrel, aki bennünk lakik! Amikor nem vagy ott, akkor nem vagy az aki! OK? Távolodj el a szereptől, távolodj el még akkor is, ha gondnélküli mindennapokban van részed a munkahelyen. A szamár foglalkozása szamár, hobbija szamár, szamárként pihen, ez az egyetlen szerepe. Az ember viszont jó esetben több ennél. Válts bátran szerepet! ALT+TAB! Még a hangod is legyen más! Ruhádról, szokásaidról és gesztusaidról nem is beszélve. Törekedj arra, hogy tudatosan tedd magad olyan helyzetekbe, melyek tele vannak olyan elemekkel, melyek nem lelhetőek föl munkahelyeden. Élvezd azt a személyt aki a hétköznapi értelemben nem vagy!
Próbáljunk ki valami újat! Teljesen mindegy, hogy mit képviselsz a munkahelyeden és a munkakörödben. Szabadidődben légy mindig új ember. Új ötlet, új szórakozási lehetőség, új szexuális pozíció, új regényműfaj, új sport, új emberek. Nem veszítesz semmit sem. A változatosság természetessége azt jelzi, hogy közel kerültünk igazi énünkhöz!
Pihenjünk kreatívan! Relaxálj, mert nem nagy űgy. Légzés, lazulás és már kész is. Relax előtt tűzd ki a célt: Mire megébredek, pihent leszek és jól fogom érezni magam. Nem önáltatás, hanem tény! (Nézz utána, ha nem hiszed:)
Mozogjunk, mert testünk nélkül nem megy az ALT+TAB! Hajolj le és egyenesedj ki. Ugrálj egy kicsit lefekvés előtt. Idétlenkedj bátran! Ha haladó vagy, akkor irány futni, úszni, kosarazni.

Ha otthonról indul a forradalom, akkor mire a munkahelyre ér, gondjaid lassan átlényegülnek és lényegesen tompul a jelentőségük.

Különben a botanikus kert szép, nyugtató és csodálatos hely ott a város közepén. Megkóstoltam a sós-láp talaját. Valóban sós íze van:))

Szubliminális meggyőzés és a reklámszakma

2007-04-29T15:14:00.000+03:00

Honnan a kreativitás?
Sokszor egyszerűen csak azon elemeket használjuk föl kreatív szikraként, melyek nem érték el ingerküszöbunk, bár észleltük őket. Egy jó példa erre Derren Brown kis kísérlete, mely a neurolingvisztikus programozás (NLP) által vallottak segítségével megmagyarázza a kreatív reklámszakemberek titkát. Természetesen a kreativitás nemcsak ennyi, de az alábbi filmecske egy jó példa arra, hogy milyen mértékben is használjuk fel kreációs munkánk folyamán azt, amit önmagunk körül, tudattalanul észlelünk.

A filmecske mondanivalójának hitelességére a reklámszakma is rábólint.

Az iWiW és a jelszavam.

2007-04-27T14:23:00.000+03:00

Legnagyobb meglepetésemre a tegnap kiderült, hogy teljesen mindegy milyen hosszú jelszót írok be az iWiW-re való bejelentkezéskor, mert a rendszer jószívűen elfogad bármit.

Egy példa. Ha - mondjuk - a jelszavad "endusersociety", akkor beléphetsz "endusersociety1"-gyel, "endusersociety1458wxyz"-vel is. Lényeg, hogy az eredeti jelszó legyen benne.
Szerintem ez nem egy normális dolog. Ha - ugyanis - adott az email cím és egy sejtés valaki jelszaváról, egy kis szerencsével és 5 percnyi próbálkozással be is lehet loggolni egy ismerős felhasználói felületére.

Nem tudom, hogy ez egy bug, vagy pedig egy sajátos koncepció a jelszavakról, de számomra kissé ijesztő.

Egy kapcsolódó téma a nagy Google Calendar Sokk. Ebben az esetben viszont a meggondolatlanság inkább a felhasználóé.

Román online-üzletek blogjai

2007-04-26T15:43:00.000+03:00

Egy új trend van kialakulóban. Szerencsére.

A felismerés is - ugye - réteges dolog, ezért nem lehet mindjárt a legjobb ötlettel kezdeni, ha sikerre törekszünk. Ezért most kivételesen nagy gratula illeti a CEL.ro-t és egy másik dinamikus román web áruházat, a PCGarage.ro-t. Ők ketten voltak az elsők, akik a jól megszokott termékbemutatások és promóciós gif-ek, flash-ek mellett egy-egy bloggal is színesítették világukat.

Ez a lépés egyértelműen egy új mérföldkő a hazai online-üzletek marketingjében, ugyanis egy online-üzlet blogja nem tesz mást, mint:

Lényegesen megkönnyíti a kliensekkel való kommunikációt.
Hitelességet biztosít. (Szinte érezni lehet, hogy a honlap mögött is emberek dolgoznak.)
Többé-kevésbé értékes információkkal is ellátja a látogatót.
Állandó információ-folyamot biztosít, ezért a hazai online-vásárlásban jártas kliens meggyőződhet arról, hogy az üzlet nincs elhagyva, az árak, promóciók naprakész állapotban vannak.
Egy ilyen blog kitűnő hely sajtótájékoztatók publikálására, események bejelentésére, vagy éppen bocsánatkérésre, ha szükséges. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szakmédia is könnyen rákap egy ilyen blogra.
Egy jó üzlet-blog által nő a belső klickek száma, a Google PageRank, és a direkt-látogatók száma is.
Segít az üzlet nevének, hogy az branddé válljon.

A CEL.ro technikailag messze nem tökéletes blogja inkább az IT világ híreire és az üzlet új termékeikre koncentrál. A jellegzetesen CEL-es stílusú design mögött elég nagymértékű fusi és zsugoriság bujkál. Sokat gondolkodtam rajta, de most sem értem teljesen, hogy miért épp Joomla-t használnak. Használhatnának pl. Wordpress-t, mint a PCGarage.ro.

A PCGarage.ro lényegesen fiatalosabb felfogása blogjukon is meglátszik. Ők már az első perctől sokat adtak a kliensektől érkező feed-backre, a piac alig érezhető és nagyon gyorsan bekövetkező változásaira, no meg az ügyfélszolgálatra. (Ez utóbbi azért van, mert a PCGarage egyik előljárója, a leáldozó űgyfélszolgálatú eMag.ro korábbi munkatársa volt.)

Az eMag.ro-nak persze nincs blogja. Miért is lenne? Óriási piaci szelete egyelőre nem is kíván meg semmilyen kreatív pr-lépést, de bizonyára mindannyian kíváncsiak leszünk a következő 5 év fejleményeire.

A nap linkjei

2007-04-25T12:56:00.000+03:00

Az Emarketers.eu blogon szinte naponta postol Mădălin Matica egy-egy ügyes kis ihletet nyújtó idézetet. A legutóbbi például így hangzik:

“The leaders of great groups love talent and know where to find it.
They revel in the talent of others.”

Warren Bennis & Patricia Ward Biederman, Organizing Genius

Mădălin Matica a DotCommerce Ltd., USA európai ügyvivője és ezt a zseniális blogot szerkeszti. Blogja gyakran merítkezik olyan szakmabeli zsenialitások ötleteiből, mint pl. Seth Godin, Guy Kawasaky és Tom Peters.

Eddig érthetetlen okokból, de elkerülte a figyelmem ez a fantasztikus podcast-töltögető-menedzselő szoftver, a Juice. A tegnap nagyon bele is merültem a használatába. Köszönöm Csabának a GetJuice-gombot:)

Kolozsvári Kaufland Client Service és a stressz kanalizálása.

2007-04-24T11:26:00.000+03:00

Na, Kaufland.

Diétás csokoládé. Felderítése különleges tehetséget igényel. Én nem rajongok a nagy bevásárlásokért, de amikor egy számomra logikusnak vélt helyen, vagyis a diétás termékek között, nem lelhető fel ez a furcsaság, akkor a mellékvesekérgem rákapcsol és máris kellemetlenebbül érzem magam, mint azelőtt.

Lakatlan terület a csokoládé-rágcsálnivaló-diétás kütyü-részleg, de nem a kliensek hiányoznak innen, belőlük van bőven, hanem épp azok a vörösköpenyes figurák, akik ilyenkor mosolyogva, egy kis ráérést színlelve, szánnak a bolyongóra egy pillanatot.
No de máris közeledik egy ilyen dolgozó, és figyelmesen végig is hallgatja kérdésem, majd azt mondja nekem, hogy "Nem tudom, különben is ebédidőm van!", majd vágtatva eltűnik a polcok közt.

Megköszönöm magamban az információt, majd kognitivan kiértékelem a helyzetet.

A néni, akinek ebédideje van, valószínűleg frusztráció-kanalizálási szándékkal könnyített magán, így ebéd előtt. Ő a leggyengébb láncszem az eladóval, a kasszással és a biztonsági őrrel együtt. Ők vannak az ostor végén, ők az utolsó vagon.

Fogadjuk el, hogy létezik a következő modell:

Valahol a szervezeti hierarchiában mindig vannak olyan dolgozók, akik nem tudják a stresszt (a mindennapit, az exkluzívat) elég jól lekezelni. Nem megfelelő munkaköri leírás, túlterheltség, felettesek, magánügyek, gyenge csoportkohézió, nincs WC-papír a klotyón, eltünt két doboz termék a nyilvántartásból és még egy egész sor tényező szépen lassan, vagy épp gyorsan feltöltheti a koma/kománé stresszpoharát és a túlcsordulást gyorsan kanalizálni kell. A leggyakoribb az ún. mikro-stresszorok általi telítődés. A hierarchia megköveteli, hogy lehetőleg ne felfele kanalizáljunk, mert akár vissza is hullhat ránk az egész, nem beszélve a collateral damage-ről, mely által pl. meg is foszthatjuk magunkat a szervezetben elfoglalt helyünktől.

Lefele kanalizálni viszont egészen kézenfekvő dolog. Már a nyilvánvaló türelmetlenség is annak minősülhet. El is indul a buli, és - akár egy büdös bilit - mindent amit kapunk, igyekszünk valahova tovapasszolni. Vannak olyanok is szép számmal, akiknek egészen elasztikus stresszpoharuk van. Nekik sajnos robban és nem túlcsordul. Mások meg nem a munkahelyen kanalizálnak, hanem otthon. Ez egy másik zseniális terméke ugyanannak a szervezetnek, mely - amúgy - főként profitot igyekszik termelni.

Feltevődik a kérdés, hogy kik lesznek az end-worker-ek túlcsordulásainak boldog fogadói és mit lehet tenni?

A szervezet látható része a legtöbb esetben épp az end-worker, akinek ugyanolyan joga van túlcsordítani, mint felettesének. Épp ezért ha sokat csordítanak, a szervezet is sokat veszíthet. Olyan ez, mintha valami mérget ennénk, ami végül kiül az arcunkra és mások - joggal - azt gondolhatják rólunk, hogy nem is vagyunk már olyan szépek.
Egy jó csoportépítés, újonc-betanítási akció, ilyen-olyan extra jutalékok, kedvezmények már meg is oldhatják a problémák felét.
Amit plusszban kellene a csúnya arc szépítése érdekében marketingre, reklámra és PR-ra költeni, azt nyugodt szívvel szánhatjuk még ma az end-workerek képzésére, betanítására, csapatépítésre. Ez a befektetés minden jel szerint többszörösen visszatérül középtávon. Emlékezzünk csak az Átlagos Amerikai Betegre, aki jobban díjazta a kedves-figyelmes-nővéres, mint a négyfogásos-szuper-extra-kappucsinósreggelis-kórházat.

A probléma másik fele természetesen a szervezet többi részének kézbevétele. Erről is gondoskodni kell előbb-utóbb, de ez már nem az ebédszünetes néniről fog eszembe jutni.

Gyülekezzünk, de minek???

2007-04-23T10:01:00.000+03:00

Seth Godin egy újabb jó postja vezetett arra, hogy írjak a szervezeti kommunikációról is. Nos, a mainstream magánszféra "menedzsmentjei" még nem érik föl ezt a lécet. Ugrálva sem. Ez már egy next level dolog, amolyan vízválasztó itt Kelet-Európában, tőlünk Nyugatabbra meg egyenesen a túléléshez és a sikerhez szükséges összetevő.
A szervezeti kommunikáció nem a gyűlések mikéntjénél kezdődik, viszont nem hiába írok erről először.

Van egy rakás fura mitosz, melyek nem engedik közel a csoportvezetőket, menedzsereket ahhoz a felismeréshez, hogy a kommunikáció, a hatékony információcsere szinte minden, amikor egy projekt (vagy bármilyen terv, folyamat) megvalósításáról beszélünk.

Egy ilyen tragikus félreismerés például, hogy "rendszeres kommunikációra nincs szükség", mert mindenki tudja, hogy mi a dolga... elvégre érdeke mindenkinek, hogy megtegye, amit meg kell tennie. Különben is ha valakinek van valami problémája, hát a főnök ajtaja nyitva áll és ezzel meg is van oldva a probléma.
Én márpedig erre azt mondom, hogy bármilyen jó egy csapat, a rendszeres eszmecsere elementáris fontosságú. A megbeszélésre váró topikok fontosságától és jellegétől függően lehet dönteni arról, hogy személyes találkozás szükséges.

Seth jól összeszedett gondolatai tulajdonképpen egyszerűek. Egy nagy titok, hogy a vezetés az ilyesmit sokszor miért nem ismeri fel?

A középkorban sem úgy szerveztek párbajt, hogy hamarabb hozzáfogtak, mint ahogy kihívták egymást. Egy gyűlés előtt is - ha lehet - jó ötlet tudatni a témakört (témaköröket) a résztvevőkkel. Egy rutin-gyűlés témáit emailben, vagy akár szájról szájra is el lehet juttatni az érintettekhez. Minderre azért van szükség, hogy elkerüljük azt az előzetes percepciót, miszerint "azért gyűlünk össze, hogy gyűlésezzünk". Savanyú ábrázatú alkalmazottak gyülekezésével egyáltalán nem teremtünk jó kontextust egy kreatív eszmecseréhez.

Általános tipológia:

Értesítő jellegű gyűlés. Előzetesen eldöntött dolgokról minden érintett tudomást kell szerezzen, de egyáltalán nem a nagyon gyakori blaablaablaa, szevasztok-stílusban, ahogy ez gyakran történni szokott. Az ilyen összejövetelek legyenek rövidek, melyeken valaki áll és beszél, a többiek meg vele szembe ülnek és hallgatják. A kör alakú konferenciaszoba nem szerencsés választás, mert az emberek elhelyezkedése azt facilitálhatja, hogy dialógus alakuljon ki a témáról, ami - ugye - nem szükséges ebben az esetben. Jó ötlet az is, hogy az elmondottak - fontosságukat figyelembe véve - össze legyenek foglalva egy kis papírlapra, mert arra semmi garancia nincs, hogy a teremből kilépve az alkalmazottak még fogják tudni, hogy pontosan miért is volt mindez annyira fontos. Az előadó még akár kvízkérdésekkel is élhet, hogy jobban bevésődjenek a friss, közérdekű információk (kipróbáltam, bevállt:).

Helyzetjelentés. Ezek a gyűlések (jobb helyeken rendszeresen) olyan kérdésekre hivatottak válaszolni, hogy mi a helyzet? Merre tartunk? Mindenki szépen bemutatja eredményeit, meglátásait és kérdés-válasz formájában minden részleg/személy lehetőséget kap arra, hogy a számára releváns dolgokat megtudja. A kérdés-válasz itt egy másodlagos funkció, tehát koncentráljunk az egyéni bemutatásokra.
A sokatbeszélő-kolléga-probléma kiszűrése érdekében nemcsak egy moderátor szükségeltetik, de egy időkeret is. Objektív, frappáns és rövid bemutatókra van szükség. Jó ötlet az, ha az esemény után minden jelenlevő egy emailben foglalja össze saját bemutatóját.

Mi a véleményetek? Na itt mindenki kiélheti magából a kreatív, fantasztikus szakembert, az ambíciót és nem utólsó sorban a hatékony csapatmunka iránti elkötelezettségét is bemutathatja.
Kör alakú asztal, aktív résztvevők, komolyság. Seth szerint, aki rendszeresen nem tátja ki a száját, azt nem kell meginvitálni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lennének jó meglátásai, de megtörténhet, hogy más kontextusban jobban érvenyre juttathatja önmagát.

Döntés most! Nem is akármilyen döntés kell, hanem egy végleges, visszavonhatatlan. Előre leszögezett témakör, proaktív, motivált résztvevők, rögtönzöttség, de profizmus.

Céltalanság a kenyerünk. Semmi különös okuk nincs az ilyen gyűléseknek. Persze az is megtörténhet, hogy van, de valószínűleg az még a gyűlés összehívója számára is ködös. Szocializálódásra kitűnő alkalom, a vállalat pénzén persze.

Olyan jól beszélek-tipusú összeröffenések pedig még szocializálódásra sem jók. Személyközi szakadékok mélyítésére, egymás stresszelésére, egóink kielégítésére viszont kitűnő alkalom.

Fentebb vázolt típusoknak minden keveréke fellelhető. Cége válogatja.

Seth Godin szerint az állva tartott gyűlések hatékonyabbak, mert kevesebb ideig tartanak és az álló résztvevő figyelmes résztvevő. Ebben tökéletesen igaza van, viszont a jelenlevőkben kell tudatosuljon az is, hogy nem egy szivarszünetről van szó. A legkésőbb érkező kollégát meg például meg lehet büntetni, természetesen jelképesen.

First one.

2007-04-18T16:14:00.000+03:00

I live in Cluj-Napoca and I'm a marketing manager.

I was a blogger previously but I abandoned my blog because of personal reasons. Now I think blogging is more than tainting.

I will write my posts mostly in Hungarian, but there will be some Romanian and English posts also.You'll see ... :))

Till then,
Laci